Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Roncsolásmentes kutatási csomag III. A fémkeresős kutatás

A műszeres leletfelderítés a régészeti lelőhelyeken található fémleletek felgyűjtésére irányul. A régészeti leletek speciális csoportját alkotó fémleletek megmentéséhez a kézi fémkereső készülékkel végzett műszeres leletfelderítés a legkézenfekvőbb módszer. A régészeti lelőhelyekről felgyűjtött fémleletek sok esetben árnyalhatják, gazdagíthatják az adott lelőhelyről szerzett ismereteinket. A különböző fémtárgyak ékszerek, használati tárgyak, érmek kronológiája sok esetben jobban kidolgozott, mint a kerámiáé, így egy-egy fémtárgy hasznos információt szolgáltat a lelőhelyek pontosabb kronológiai besorolásához. Egy-egy jellegzetes fémből készült lelet előkerülése pedig a lelőhelyen megtelepült népesség meghatározásához adhat támpontokat.

A bronzkori lelőhelyeken a fémleletek gyűjtése többek között az alábbi kérdésekre is választ adhat:

– Folyt-e fémöntés és megmunkálás a telepen?

– Milyen típusú fémleletek találhatóak (nyersanyagok, eszközök, töredékek, deponáció)?

A kutatási eredmények ismertetése előtt fontos, hogy megismerjük a műszeres leletfelderítés módszereit. A fémkereső a régészetnek fontos segítőjévé válhat a használatára vonatkozó megfelelő módszertan kidolgozásával, a készülék technikai paramétereinek figyelembe vételével, és azok helyes alkalmazásával. A kézi fémkereső műszer részletes működési elvére nem térek ki, inkább a műszeres leletfelderítés módszertanára helyezem a hangsúlyt.

fémk_1Ha megfelelően választjuk meg a detektort és annak használati módját, akkor nagy segítségére lehet a régészeknek. A műszeres leletfelderítés módszertana gyakorlatilag megegyezik a terepbejárás módszereivel. Az ötféle – táblás, sávos, osztott sávos, négyzethálós, reprezentatív mintavétel – módszer mindegyikénél alkalmazható a detektoros kutatás, sőt a két kutatási forma egyszerre, egy időben is végezhető, hiszen keresőzés közben a felszínen heverő kerámiatöredékeket, kőeszközöket is felgyűjthetjük. A régészeti topográfia esetén a legelterjedtebb a geomorfológiai viszonyokat figyelembe vevő kutatás. Ebben az esetben az emberi megtelepedésre alkalmas viszonyokat vesszük figyelembe: jelenlegi vagy valaha volt vízállások magas partja, árvízmentes kiemelkedések, védekezésre alkalmas területek stb. Ilyenkor az elsődleges szempont a megtelepedés igazolása az adott területen, amikor az úgynevezett intuitív kutató módszer az elsődleges. A kiválasztott területen néhány egymással párhuzamos kb. 1 méter széles területet átvizsgálunk, lehetőleg azonos hosszban. A jelzett szélességet egy oda és egy visszatérő sávval kutatjuk meg.

A már lehatárolt régészeti lelőhelyeken a szisztematikus felderítési módszert alkalmazzuk. Ebben az esetben a célunk az, hogy a lelőhelyről egy esetleges régészeti feltárás előtt a lehető legtöbb információt összegyűjtsük. A szisztematikus kutatás során nem csak egy irányban végezzük el a felderítést. A már lejárt területet az eddigi sávokra merőlegesen ugyancsak átvizsgáljuk. A másik irányban más kutatási paraméterekkel rendelkező keresőfejet használunk. Először, az első irányban egy kis keresőfejet használunk nagy frekvenciával, amely segítségével az apró leleteket tudjuk nagy hatékonysággal felkutatni. Majd a második irányban a mélyebben fekvő, nagyobb tárgyak felgyűjtésére alkalmas nagy keresőfejet alkalmazunk alacsony frekvenciával kombinálva. Így a más-más mélységekben levő tárgyakat nagy valószínűséggel összegyűjthetjük. Lassan, 30–40 centiméteres lépésekkel haladunk, ügyelve arra, hogy az átkutatott felületek minden irányban átfedjék egymást. A fedés eléréséhez és az egyenes haladáshoz sorkijelölést kell alkalmaznunk. Ha a szántásra merőlegesen haladunk, akkor a lábnyomaink jól követhetőek, így könnyebben kontrollálhatjuk az átkutatott terület szélét. Másik módszer, ha az ásónkat a detektorral ellentétes oldalon a testünk mellett húzzuk a földön, ebben az esetben a szerszám élével karcolt vonal lesz a vezetőnk. Füves területen feltűnő színű műanyag dobozokból készült irányjelzőket alkalmazunk, azokat egyenes vonalban, egymástól egyenlő távolságban elhelyezzük, majd ha elértük a jelölt pontot egy „lendítési távolsággal” megegyezően a következő kutatandó sávba helyezzük át a dobozt. Ezzel kijelöljük az új kutatási zónát, és egy megbízható sorvezetőt kapunk. Ha a kijelölt sávban a kutatásunk nem vezetne eredményre, akkor az előbbiekben ismertetett módszerrel másik területet vizsgálunk át a lelőhely ígéretesebbnek tűnő részén. Természetesen régészeti ásatás előtt a feltárásra kijelölt teljes területet át kell vizsgálnunk tekintet nélkül arra, hogy találunk-e lelet vagy sem. Nagyon fontos szerepe a műszeres leletfelderítésnek, hogy a terület átvizsgálásakor a nagyobb méretű recens vas hulladékot is eltávolítjuk, így azok nem fogják negatívan befolyásolni a geofizikai felméréseket. A negatív eredmény is információhordozó. Ez az egyik fontos momentum, amely megkülönbözteti a kincskeresést a régészeti feltáró munkától. Napi viszonylatban, 8 órás munkaidőt figyelembe véve egy 50×50 méteres terület kutatható át a régészeti kutatás jellegének megfelelő alapossággal. A szakszerűen elvégzendő műszeres leletfelderítéshez megfelelő mennyiségű időt kell biztosítani. A kutatás időtartamának a tervezésénél, amennyiben leletfelderítést kívánunk alkalmazni, ezt a körülményt mindig figyelembe kell venni.

A szisztematikus módszerrel végzett műszeres leletfelderítés eredményességét nagymértékben befolyásolja az a körülmény, hogy a lelőhely melyik részén végezzük el azt. Nagy segítséget jelent a kutatás eredményes elvégzéséhez a lelőhelyen található kerámiatöredékek szóródása. Ha a lelőhely beletartozik a fémmegmunkálási időszakok bármelyikébe, akkor nagy esélyünk van a cserepekkel sűrűbben fedett területeken fémtárgyak előbukkanására. A lelőhelyek intenzív megtelepedést mutató részein célravezető a szisztematikus módszer alkalmazása műszeres leletfelderítés során.

MezőcsáttracklogA műszeres leletfelderítés során felkutatott régészeti leletek helyét műholdas helymeghatározó készülékkel 2–3 méteres pontossággal rögzítjük. M= 1:10000 méretarányú térképen történő ábrázoláshoz ez a pontosság megfelelő. A műszeres leletfelderítés során a fémtárgyak mellett a kerámiasűrűsödési pontokat, esetleg a felszínen megfigyelhető régészeti objektumokat is rögzíthetjük. Ezeket a fém- és kerámiatalálási pontokat M=1:10.000-es méretarányú digitalizált térképre szerkesztve már a feltárások megkezdése előtt kimutatható, hogy hol várható a lelőhelyen az objektumok sűrűsödése.

 

fémk_2

A két lelőhelyen a francia XP cég „Deus” fantázianevű fémkeresőjével végeztem a műszeres leletfelderítést. Ez a készülék a forgalomban lévő kézi fémkereső detektorok közül az egyik legmodernebb. A Wireless technológiának köszönhetően könnyű súlyú, így hosszú munkavégzést tesz lehetővé. A kapcsolható frekvenciák (4 kHz-8 kHz-12 kHz-18 kHz) lehetővé teszik a készülék speciális programozását, amelyek alkalmassá teszik a detektort mind a nagyobb mélységben lévő tárgyak, mind a felszín közeli kisebb méretű leletek felderítésére. Ezt a típusú készüléket jelenleg három méretű(20 cm; 28 cm; 35 cm átmérőjű) keresőfejjel forgalmazzák. MezőcsátleletekEOVA kisebb méretű fej a magasabb frekvencia alkalmazásával a felszín közeli apró tárgyak felderítésére használható, míg a nagyobb méretű fej alacsony frekvenciával a mélyebben lévő, nagyobb tárgyak felderítésére használható. Jelen kutatás során a 35 cm átmérőjű keresőfejet alacsony frekvenciával használtam. A műszeres leletfelderítés kidolgozott módszertana alapján ezt a kombinációt nagy terület, egy irányban történő átvizsgálása esetén használhatjuk hatékonyan.

 

A bejegyzés Bacskai István írásaiból készült.