Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja | Archeometria Bt.

Spišský Štvrtok és a körülötte kialakult mítosz

térképA középső bronzkori települések közül az egyik európai szinten legismertebb a Spišský Štvrtok/Csütörtökhely-Flur Myšia hôrka (korábban Barimberg)(Sk) lelőhelyű település, melyet számos kisebb kutatás után 1968 és 1975 között J. Vladár tárt fel (Vladár 1975). A bronzkori település földrajzi helyzete általános, a Hernádba ömlő Malachovský nevű patak teraszának egy kiugrásán található.

Vladár_1975A település teljes feltárása után Vladár cikkeiből értesülhettünk (teljes lista Bader 1978 és Vladár 2014) az ott megfigyelt jelenségekről és leletekről. A települést félkörívben — ahol a természetes teraszvonal nem védte — mindkét oldalán kőköpennyel burkolt fal védte, melynek tetején egy paliszád is húzódott. A keleti részen egy alacsonyabb fal futott a  kőfal külső oldalán. A szintén a keleti oldalon található bejáratot két kerek kőtorony őrizte. A keleti oldalon az erődített települést egy 6 méter széles árok választotta el a kiterjedt falusias településtől. A kőfallal körülvett telep bejáratától egy kövekkel kirakott út vezetett a település egy kiemelt részéhez, melyet a feltáró Akropolisnak nevez. Itt kőalapozású házak által közrefogott U alakú, lekövezett teret találtak, melyet pitosztemetkezések és egy kő sztéle határolt. Vladár ezt a területet a település szent központjaként értelmezte. A fal mellett a település kézműves házai sorakoztak tevékenységi körönként elkülönült csoportokat alkotva. Míg a bejárattól északra a kerámia, csont és agancsfeldolgozás, addig délre a kő, bronz, arany és textilmegmunkálás területeit különítette el a leletek alapján az ásató. A bejárat melletti gödörben 9 holttest bedobált tetemei feküdtek, melyeket az ásató a település felépítésést követő áldozati együttesként határozott meg.

jockenhövelA település idősebb fázisát a Reinecke A3 periódusra, míg a fiatalabbat a Reinecke B1 időszakra teszi Vladár. Ez a datálás megfelel a Szepességben általánosan megfigyelteknek miszerint az OFK kultúrkomplexum életének második felében telepítette be sűrűn ezt a területet. Ez az időszak a magyar kronológiai rendszer szerinti középső bronzkor második fele és az ún. koszideri periódus.

A településen gazdag leletanyag került elő, melyek közül a díszített zablaoldaltagok (Vladár 1971), bronz és arany depóleletek, ércdepó többször kiemelésre kerültek (Kovalčik 1970; Vladár 1973; 1978; David 2002, 490), de szisztematikusan nem lettek közölve. Akárcsak a település alaprajza, vagy a pontos dokumentáció részletei.

Három alaprajz található a szakirodalomban a településről. Az egyiket maga Vladár közölte 1975-ben a német nyelvű összefoglalásban (Vladár 1975, Abb. 2), ami elsősorban az erődítést mutatja. A leírások alapján Jockenhövel (1990, 216, Abb. 4) rekonstruált egy értelmezett alaprajzot, a Vladár által leírt egységekkel. Majd 2002-ben egy az eredeti dokumentáció alapján újrarajzolt teljesebb alaprajz került közlésre (Gašaj 2002, Fig. 6).Csütörtökhely

A település egyik különlegessége abban áll, hogy teljesen feltárt (ezzel mintegy el is pusztított) így olyan egységekben vizsgálhatjuk a bronzkori jelenségeket, ami a legtöbb lelőhelyen a töredékesség miatt nem lehetséges. A másik különlegessége az az elmélet amit a feltárás első publikálása óta J. Vladár a településhez köt. Eszerint a kőfal, a bejáratot őrző kőtornyok, a település belső struktúrája (Akropolis — kézműves városrész— suburbium) és a leletanyag is erős égei, mükénei kapcsolatokat mutat. Így a Kárpát-medence bronzkori társadalmait egy erősen az égei (mükénéi-krétai) fejlettségtől függő területnek állították be, mely a 80-as évek után a kialakuló centrum-periféria elméletbe ágyazva mind a mai napig alávetett, fejletlen, déli szomszédaitól függő régióként tünteti fel Közép-Európát (Vladár 1973).

mükéneA centrum-periféria elmélet (Sherrat 1983) uralkodó szerepe mára már hanyatlik. A Kárpát-medence Kr.e. 2. évezred közepi és a középső helladikus időszak végi, késő helladikus periódus eleji égeikum kapcsolata nem cáfolható, de csak néhány konkrét bizonyíték van rá. Ezek alapján erős függőségi rendszer nem tételezhető fel a két terület között. A kronológiai kutatások bebizonyították, hogy a középső bronzkor végi virágkor – melynek Csütörtökhely is a terméke – jóval megelőzte a mükénei monumentális építészetet és a palotakorszakot. A két terület és korszak építészete, anyagi kultúrája és társadalma nem sok hasonlóságot mutat.

Mindezek ismerete mellett egy igen kritikus cikk jelent meg nemrég a csütörtökhelyi település erődítésének datálásával kapcsolatban (Jaeger 2014). Noha ismerünk kőből készült vagy kőalapozású erődítéseket az OFK területéről a csütörtökhelyi kőfal szerkezete ezekkel nem mutat hasonlóságot. De semmilyen kapcsolat nem mutatható ki az egyébként viszonylag sporadikus középső helladikum végi (vagyis egykorú) égei erődítésekkel sem. A legmeglepőbb azonosság a Púchov kultúra (kelta időszak) szlovákiából ismert erődített telepeivel mutatkozik a kőfal szerkezetét illetően.

Az OFK településeinek szisztematikus gyűjtése során magam is azt tapasztaltam, hogy a Szepességben számos OFK lelőhelyen később megtelepült a Púchov kultúra, ami feltehetően azonos környezeti szempontok szerinti választás eredménye.

A csütörtökhelyi település azonban a számos azt tárgyaló publikáció ellenére nem tekinthető publikáltnak. A legtöbb dolgozat csak az ásató interpretációját mutatja be a lelőhelyről és nem a valós adatokat.

Természetesen új információk hiányában tisztán analógiás úton nem állítható biztosan az erődítés kelta volta, de a „csütörtökhely mítosz-kör”mindenképp megdőlni látszik.

 

Irodalom:

Bader, T. 1978, Epoca bronzului in nord-vestul Transilvaniei. Bucuresti.

David, W. 2002, DAVID W. 2002, Studien zu Ornamentik und Datierung der bronzezeitlichen Depotrfund-gruppe Hajdúsámson-Apa-Ighiel-Zajta. Bibliotheca Musei Apulensis 18.

Gašaj, D. 2002, Osada obronna w Spisškim Štvrtku. Fortifies settelemet at Spisšý Štvrtok. in: J. Gancarsky (ed.)  Między Mykenami a Bałtykiem. Kultura Otomani-Füzesabony. Krosno-Warszawa. 37–41.

Jaeger, M. 2014 The stone fortifications of the settlement at Spisšký Štvrtok. A contribution to the discussion on the long distance contacts of the Otomani-Füzesabony culture. Prehistorische Zeitschrift 89, 291–304.

Jockenhövel, A. 1990, Bronzezeitlicher Burgenbau in Mitteleuropa. Untersuchung zur Strucktur frühmetallzeitlicher Gesellschaften. In: Orientalische-Ägäische Einflüsse in der Europäischen Bronzezeit. RGZM Monographien Band 15 (1990) 209-228.

Kovalčik 1970 Záchranný archeologický výskum na „Barimbergu” pri Spisškom Štvrtku (okr. Spišska Nová Ves) Rettungsgrabung am „Barimberg” bei Spisšký Štvrtok (Bez. Spišska Nová Ves)

Sherrat A. 1993, What would a Bronze-Age world system look like? Relations between temperate Europe and the Mediterranean in later prehistory. Journal of European Archaeology 1, 1–57. Musaica 21, 5–12.

Vladár, J. 1971, Parohové bočnice zubadiel otomanskej kultúry  na Slovensku. Geweihtrensen der Otomani-Kultur in der Slowakei. Slov Arch 19, 5–12.

Vladár, J. 1973, Osteuropäische und mediterrane Einflüsse im Gebiet der Slowakei während der Bronzezeit. SlovArch 21, 253–357.

Vladár, J. 1975,  Spišský Štvrtok. Befestigte Siedlung der Otomani-Kultur. In:  III. Inter-nationaler ongress für slawische Archäologie Bratislava, 7–14 September 1975. Nitra,2–24.

Vladár, J. 1978,  Umenie davnovekého Spiša.  Bratislava, 1978.

Vladár, J. 2014, Praveké mestá z doby bronzovej Spisšký Štvrtok a Košice-Barca. Musaica 28, 15–37.